A pap vette el a gyerek pénzét

Mint már az előző posztomban említettem, Németországban élünk. Lassan 5 éve.

A legnagyobb gyerkőc itt kezdte az általános iskolát.

Meg is lepődtünk a beiratkozásnál amikor megkérdezték, hogy katolikus, muszlim, vagy etika órára járjon-e a gyerek. (a németeknél külön muszlim óra is van! szép)

Mivel nem vallásunk a muszlim, és nem vagyunk templomba járók sem, kizárásos alapon az etika maradt.

A harmadik osztályt viszont költözés miatt másik suliban kezdte a legény.

Itt szintén kérdezték hogy melyik órára járjon. Gondoltunk nagyot apával, próbálja ki a katolikust, lásson a gyerek olyat is, aztán majd eldönti hogy érdekli komolyabban vagy hagyjuk az egészet.

Mesélte is mindig hogy miket csinálnak órán, mivel foglalkoznak, miről beszélt a pap. Tanulás volt a legkevesebb.

Aztán valahogy november környékén sírva kérdezi tőlem, hogy meg van-e keresztelve?

Mért? -kérdem én.

Mert azt mondta a pap, hogy aki nincs, az a pokolra kerül.

Tessék? Biztos jól értetted, figyeltél, tuti hogy ezt mondta?

Igen.

Cicám, biztos nem így gondolta, lehet rosszul értetted. (Itt azért bejátszik hogy 3-ik éve tanulja csak a nyelvet, és ez a nyelv egy logikátlan rettenet – szerintem. Nyilván nem ért még mindent, vagy nem jól értelmezi)

Ezzel meg is nyugodott, de engem szúrt a dolog, hogy egy pap mért mond ilyet egy gyereknek? Főleg ilyen kicsiknek. Ezek után tuti kedvet kap a valláshoz.

Egy – két héttel később, elkezdi mesélni a kölök, hogy igaz-e hogy a télapót az amerikai coca – cola gyártó cég találta ki?

Fel is húztam ám a szemöldököm, hogy mi ez már megint?

Ezt mesélte a pap.

És Szent Miklós?

Arról nem beszéltek.

Mit mondjak, a pap bácsi kezdte elrúgni a labdát nálam.

Nagy nehezen vége lett az évnek, el is felejtettem az egészet, utána már nem került szóba a vallás óra, nem mesélt extrém dolgokat a csemete.

Következő évben viszont megint jöttek a fura szituk.

Például, mikor meséli hogy a pappal Simpsons családot néznek órán, mert az osztály rossza azt akart nézni.

Nem értem, mond még egyszer. Mit néztek?

A Simpsons családot.

Itt már apának is kockás lett az arca.

Aki ismeri a mesét, tudja miről beszélek, aki nem, annak mondom, hogy nem igazán 9 év körüli gyerekeknek való. Ráadásul vannak benne komolyabb dolgok, amit meg pont vallás órán néznek!

És a pap hol volt addig?

Na de a kedvencem ezek után az lett, amikor a parkban voltak ismét óra helyett. (bár akkor már inkább ott, mit ilyen állatságokat nézzenek)

A fiam talált a homokban a mászóka alatt egy 5 €-t.

Nézegette a pénzt, körbe is lesett hogy ki vesztette el, de senki más nem volt az osztályon kívül kint.

Csóró kölök addig pislogott neki, hogy az osztálytársa akit már említettem, a rossz gyerek, kikapta a kezéből. Az enyém ettől megilyedt, és szólt a papnak, hogy a gyerek elvette tőle a pénzt.

Erre ez a jóember mit csinált?

Fogta, elvette a kiscsávótól és zsebre vágta.

Mondja a rosszcsont, hogy elraktad a cimbim pénzét.

Erre közli bazsalyogva, hogy majd a suliban be kell mondani a hangosba, hogy aki elvesztette, jelentkezzen érte. Ha nem megy senki, visszaadja a lóvét.

Na de most őszintén. Ha épelméjű gyerek van a környéken, az jelentkezik hogy az övé. A fél iskolából hogy választja ki hogy kié a zsé? És amúgy is csodálnám, ha alsós gyerekek ennyi pénzzel sétálnának a játszón, de mindegy.

A fiúk nem szóltak semmit ezután, elfogadták amit a FELNŐTT mondott.

Igen ám, de nem lett bemondva se aznap, se másnap.

A kölök hiába várta, nem kapta vissza a pénzt.

Közben el is telt a hét.

Megbeszéltük, hogy hétfőn úgyis órájuk van, kérdezzen rá a pasinál.

De a pap bácsi nem ment be se hétfőn, se kedden, sőt még szerdán sem.

Az idő sürgetett, mivel 7 tanítási nap volt hátra az évből.

Mondtuk neki, hogy szóljon az irodában, hogy keresi a tanárt, akkor úgyis megkérdezik hogy mit akar tőle.

Be is jött.

Ő meg el is mesélte, hogy mért keresi.

Pénteken az osztályfőnökkel küldte vissza a pénzt.

Az eszem megáll, hogy itt tart a világ. Nem is akarom részletezni hogy mennyire kiakasztott a helyzet. Ráadásul egy pap….

Egyébként a kisebb kölök azóta nem katolikus órára jár.

 0
Tovább

"Külföldi szarházi"

Ezt nekem mondták tegnap.

Persze nem szemtől pofiba, csak úgy burkoltan, hogy vegyem észre magam.

De kezdjük az elején:

Időpontunk volt tegnap a legnagyobbal fogszabályozásra.

Semmi hangulatom nem volt az egészhez.

A legkisebb pont akkor szokott aludni, nyűgös voltam, és még az eső is rákezdte. Faszaaaaa

De nincs mit tenni, így is már egyszer átrakattuk az időpontot, most már legyünk túl rajta.

A gyerekek nagyobb része nem akart jönni (szerencsémre) de így is mire elindultunk elég „mókás” lett a helyzet. Mint mindig.

Mire odaértünk sikerült is lehiggadnom, amiben a kinti 15 fok sokat segített. :( Július van emberek és 15 fok!

Pici elaludt, kölköt szólították is rögtön, viszonylag hamar végeztünk.

Lefele menet azonban eszembe jutott, hogy be kell mennem a gyerekdokihoz egy receptért.

Épületen belül van, csak ki kell ugranom azon a szinten.

Igen ám, de egy egész csapat állt a liftajtóban, nem tudtunk kiszállni.

Erre én totál semleges hangon, de nem sutyorogva mondtam, hogy "elnézést". Mivel szerettem volna kijutni a liftből.

Ebben mi a gáz? Még most sem értem, valaki segítsen már ki.

És mi történt?

Nekem esett az egész banda, felnőtt is, gyerek is, hogy mit képzelek, mért vagyok ilyen bunkó, mert hogy ők nem láttak, és különben is fogjam be.

És nem is adja ki az agya, hogy rajtuk kívül léteznek még emberek, akik szintén használják a liftet, ezért esélyes hogy ha nyílik az ajtó, akkor talán ki is szállna valaki. Már ha tudna.

Lehet az volt a baj hogy megkértem? Simán fel kellett volna rúgnom őket?

A csapat egyébként fekete hajú kissé kreolos bőrű emberekből állt. Tuti hogy mind tősgyökeres német állampolgár, és nem utolsósorban minimum 8 diplomával rendelkeznek fejenként. Ránézésre is. De ez csak zárójeles infó a sztorihoz.

Meglepődtem, vissza is kérdeztem, most már kevésbé kedvesen hogy mi van?

De szerencsére a liftajtó becsukódott, elhúztak a fenébe.

Ez is csak arra volt jó, hogy kiakasszanak.

Recept meglett, ismét állunk a már említett ajtó előtt.

Na, mit ad Isten, ajtó nyílik, és a „legkedvencebb” dokinénikém áll bent.

Közli is hogy ne menjek, mert ő felfele akar menni. Mi van ha én is?

Azzal a lendülettel, be is áll az ajtóba, hogy ne tudjunk beszállni.

Na ott már jött a lila köd nálam is.

Eleve utálom a nőt, mióta eltörte a férjem állkapcsát egy szar foghúzással, és még ő volt paraszt utána is. Évekig jártunk hozzá, és mindezek után meg sem ismer.

Erremost még ez is?

Csak és kizárólag azért szálltam be, hogy bosszantsam.

De hogy utána még mindenféle szarházi külföldinek elmondott, hogy az ilyenek miatt nem tud feljutni arra a szintre ahova ő akar, mert ilyenekkel van tele az egész ország………...

Ott volt a napom csúcspontja!

Megjegyzem, ő is külföldi. :)

 

 0
Tovább

A lepkehimlő

Bevallom őszintén, én erről még nem is hallottam

Idáig.

Voltam gyerek én is, naná hogy minden létező nyavalyát benyeltem (általában a nyaraláson), egyetlen kivétel volt csak a mumpsz (pedig mindent megtettem érte hogy elkapjam azt is, direkt vittem a barinőmnek a leckét mikor mumpszos volt, mégse jött össze).

Mióta itt élünk (már lassan öt éve)  többször is olvastam az ovi ajtón  hogy „ringelnröteln”( a német neve) de minket nem érintett, nem foglalkoztam vele.

Most viszont……..

Június végén jött ki, egy szombat reggelre a legkisebbemen.

Totál megijedtem, mert azt hittem hogy valami allergia ez is.

Jó pár hónapja szenvedünk már a tejes dolgok miatt, aztán a piros színű gyümölcsök, szóval eléggé ki vagyok már az egésztől, naná hogy első körben valami hasonló dologra gondoltam.

Főleg, hogy a pocakján, meg a combjain voltak csak. Tutira vettem, hogy kaja allergia. De most mitől?

Tanakodtunk apával hogy mi legyen, de úgy tűnt hogy gyorsan halványodnak is, akkor meg nem lehet komoly a baj.

Apa lelépett a nagyokkal, mi meg csináltuk a dolgunkat itthon.

Viszont nem telt el egy óra, durván visszajöttek a pötyik, és hozták a cimbiket is. Szinte az egész gyerek full pötty lett.

Na, gondoltam, ennek már a fele se tréfa bakker, mi a fene lehet ez?

Tűkön ülve vártam a bandát haza.

Ebéd, és már mentünk is az ügyeletre.

Mit ad Isten, pont a mi dokink rendelt.

Pöttöm a folyosó végéről megismerte, lett is hiszti (utálja a dokit, mert mindig bántja egy vizsgálattal, egy szurival, már ott tartunk, hogy nem szeretjük látni sem, ki sem állhatjuk a pasit).

Doki bácsi rögtön mondja is hogy mi ez, de nekem még mindig fogalmam sincsen, majd otthon rákeresünk erre a szarra, mert persze hiába okos a telefon, és még szótár is van rajta, nem ismeri ezt a szót.

Plusz megbeszéljük milliomodjára is, hogy a bébi nem bírja a tejes cuccokat, meg a piros gyümiket, mondja is hogy ennek utána kell járni.

Szupiiiiiiii! Végre. Úgyis van időpontunk vérvételre, majd ránézünk ezekre is.

Itthon meg is találom a diagnózist: lepkehimlő!

Mi van?

Írja, hogy 5-15 éves gyerekek érintettek leginkább.

Mi másfél évesek vagyunk.

Télen és tavasszal a leggyakoribb.

Ismétlem, június van.

A szerencse, hogy semmilyen más tünet nem jött ki.

Nincsen viszketés, se influenza szerű tünetek, nincsen láz sem.

Viszont, néha nagyon erősen, nagyon sok pötyi jön ki, ami azért durva, mert némelyik olyan mintha vízhólyag lenne. Pl.: a szemhéjain elég csúnyák voltak.

A másik pedig, hogy most már 1 hónapja szívunk vele, és q..vára unom.

Igaz hogy mellette növesztünk fogakat is, na de mégis…………. milyen genya ez már hogy nem lehet tőle megszabadulni?

Emlékszem, már tíz napja volt beteg a gyerkőc, mikor a nagyobbal a gyerekdokinál voltunk. Mutatom is neki, hogy mi lesz már, még mindig pöttyös a pici. Rengeteg volt éppen rajta.

Mire a doki mondja nagy örömmel, hogy mit akarok, hiszen már múlik……….

Ja.

Látom. Pont úgy néz ki, főleg hogy a gyerek nem is látszik a pöttyöktől.

Menet közben azért volt olyan hogy kb. fél napig nem volt egy folt sem, én meg majdnem elkezdtem örülni hogy elmúlt, erre estére visszajöttek.

Azért remélem hogy így a harmincadik nap után már tényleg eltünnek végre.

Éppen ideje lenne.

 0
Tovább

A kismadár (Friss hús!)

hússprint

Ez már elég régi történet, de még máig emlékszem szinte kristály tisztán az egészre.

A legidősebb gyerekem kezdett el könyörögni egy madárkáért. Nagycsoportos óvódás volt akkoriban.

Az oviból hazafele menet, mindig megálltunk a kisállatbolt előtt, és megnéztük kik várnak új gazdikra. Ő észre is vett egy madarat. Tény, hogy nagyon szépséges kis madár volt. Valami különleges sárga színe volt, azt hiszem még tán kis vörös is volt benne a nyaka körül.

Egyszer rá is beszélt a csemete,hogy nézzük meg bent az üzletben is. Húztam a szám, de legyen.

Gyorsan kiderült, a félelmem nem volt alaptalan, mert iszonyat ára volt annak a csöpp kis lénynek.

Naná hogy jött a kiskutyaszem, meg a krokodilkönnyek, hogy de AANNNNYYYYAAAAAAAA!

Nem. Szó se lehet róla.

Örültem, hogy azokat ki tudom fizetni amiket kell, nem futotta még a madárra, meg a ketrec, meg a kaja, meg a kutyafülefarka.

Persze a szívem szakadt meg miatta, állatira szégyelltem, hogy nem tudom neki megvenni, ugyanakkor nem hiányzott nekem sem még 1 plusz feladat. A gyerek is kicsi volt még, a felelősség meg nagy. Mégiscsak egy élőlényről beszélünk.

Egyedül voltam egy óvódányi gyerekkel, mert apuka előtte utazott ki külföldre, hogy munkát találjon. Én költözés előtt voltam, ami egyedül amúgy is mókás, plusz szintén pénzbe kerül, ráadásul a nagymamához készültünk, neki meg sokszor a kan macska is k….va, szóval inkább hagyjuk.

Viszont azok a szemek…….., na és a sírás-rívás.

Na mit lehet ilyenkor tenni?

Azt mondtam, hogy kérje meg az angyalát!

Itt gondolom, sokan húzzák fel a szemöldököt mi?

Na igen.

Nem vagyok vallásos, ezt itt le kell szögeznem.

Viszont sokat olvastam pozitív gondolkodásról, spiritualitásról, végigültem egy tanfolyamot, ami önismeretről szólt, de sok más dolog is elhangzott, szóval úgy gondoltam hátha, egy próbát megér.

Na volt itt azért hátsó szándék is, a hárítás természetesen.

Gonosz dolog? Naná.

Genya vagyok, de ez van, hirtelen ennyi jutott eszembe, csak legyen végre vége alapon.

Mondtam neki, megbeszéltük, hogy anyának most nincsen pénze, ki fogja gondozni ráadásul, amikor ott a pici tesó is, meg a nagyobbak, meg költözés, a saját cuccokat is hova rakjuk, meg a nagymamánál amúgy sem fogunk elférni.

És persze ő azt is mondta hogy érti, egészen addig, amíg meg nem látta a madarat.

És naná hogy nem vette meg senki. Az összes többit elvitték, csak azt nem………

Kicsit reménykedtem benne hogy meggondolja magát menet közben, de nem!

Szóval maradt az angyal.

Egyik reggel jött is, hogy megbeszélte vele. Mondtam hogy szupi, téma lezárva.

Meg is volt a költözés időközben, szó sem esett többet a kis sárga madárkáról.

Teltek a hetek.

Én meg örültem.

Egyszer csak, jönnek haza a sulitól, hozták a nagymamával az ebédet (nagyi a sulikonyhán volt menzás) és nagyobb a ricsaj a szokottnál.

Hát mit gondoltok mi történt?

Találtak a fűben egy szép kis barna fiókát.

Csóró kiesett a fészekből, és még nem tudott repülni, úgyhogy ráfázott, a csemete pedig meghallotta hogy csipog a fűben, és hozta nagy örömmel, hogy az angyala segített.

Hááát, én is felhúztam a szemöldököm, de nyilván vele örültem.

Azok a boldog szemek, az az öröm az arcán………...hihetetlen édes volt.

Szerencsére túlélte az éjszakát a kis jövevény, én is fellélegeztem, most már tuti megmarad, hisz nem is olyan picike már. A gyerekek lelkesen fogták neki a bogarakat, ő meg ette is válogatás nélkül.

Igen ám, de nekem délután dolgom akadt, muszáj volt mennem.

A törpök nem is akartak jönni, meg nem is lett volna jó ötlet vinni egyiket sem, szóval kb. milliószor beszéltük meg hogy a madár marad a vödörben, ki nem szabad vinni, mert a macska elviszi, megvárnak amíg hazaérek, nagymamának pedig nagyon szót fogadnak és majd adunk neki kaját együtt, ha már itt vagyok.

Ok. Minden szupiiiiiiii.

Szerintetek?

Már odafele szar érzésem volt, és hazafele meg még rosszabb lett. Alig vártam hogy otthon legyek végre.

A gyerekem kisírt szemekkel rohant elém.

Na mi történt?

Még az első saroknál tarthattam, amikor a kisebbik fogta és kivitte a kezében az udvarra.

Madár csipogott, a kutya bezakkant, madár megilyedt, a gyerek pedig lazábbra engedte a fogást.

Naná hogy azonnal kiugrott a kezéből, egyenesen a kutyus elé, aki meg azzal a lendülettel be is kapta. Gondolta faszaaa, friss hús!

A gyerekek nagyon durván összevesztek, a nagymama meg a gyerekekkel, mert mért nem értették a szép szót, pedig ő hányszor mondta.

Én pedig leültettem őket: látod, cicám, az angyalod, küldött neked kismadarat, és nem vigyáztál rá.

De nem ő volt, hanem a tesó. Rászóltál hogy a madár bent marad? Őőőőőő nem.

Akkor ennyi.

A mai napig előkerül a téma, még mindig balhéznak miatta, és még mindig van picsogás is, hogy meghalt szegény és a kutyuka milyen gonosz volt. Ennek már vagy öt éve, azóta szegény kutya is a madárral együtt csücsül a felhőn, az angyalok közt.

Ilyen az élet.

Madarunk azóta sem lett.

 0
Tovább

Ms.Mordor

blogavatar

Miért Ms.Mordor? Mert őszinte vagyok. És az őszinteség általában fáj, ezért senkinek sem tetszik. A posztokat az élet írja egy sokgyerekes családról, akiket Németországba hozott a sors.

Utolsó kommentek